Mindenki ásít, beleértve a felnőtteket, a csecsemőket és még az állatokat is. A tudósok több hipotézist is felvetettek arra vonatkozóan, hogy pontosan mi okozza ezt a jelenséget.
A legtöbb ember az ásítást a fáradtsággal vagy az unalommal hozza összefüggésbe. Más emlősök, például a tengeri oroszlánok tanulmányozása során kimutatták, hogy ők is gyakrabban ásítanak, amikor pihennek vagy álmosak. A legújabb kutatások szerint az ásítás fontos fiziológiai vagy szociális funkciókat is betölthet azon túl, hogy egyszerűen csak azt mutatja, hogy fáradtak vagyunk.
Miért ásítunk?
A tudósok még nem jutottak konszenzusra abban, hogy miért ásítunk. Egyes tudósok szerint az ásítás fiziológiai funkciót tölt be, például segít az agynak felébredni vagy lehűlni. Mások szerint az ásítás pszichoszociális funkciót tölt be, mivel lehetővé teszi az emberek számára, hogy közöljék, hogy álmosak, unatkoznak vagy stresszesek.
1. elmélet: Az ásítás felébreszti az agyat unalom vagy fáradtság idején.
Az egyik elmélet szerint az ásítás segíthet ébren tartani az agyat unalmas vagy passzív tevékenységek során.
Az ásítás az arc és a nyak izmait mozgásra kényszeríti. A kutatók úgy vélik, hogy ez a mozgás stimulálhatja a nyaki verőeret, ami a pulzusszám emelkedéséhez és az ébredést elősegítő hormonok felszabadulásához vezet. A szakértők elmélete szerint az ásítás közvetlenül befolyásolhatja az agyi aktivitást is azáltal, hogy az agyfolyadék mozgását készteti a nyugalmi hálózatból az aktívabb állapotba.
A bőr elektromos vezetőképessége is megnő ásításkor, hasonlóan a koffein hatásához. Mivel a koffein elősegíti az ébrenlétet, a kutatók feltételezik, hogy a hasonló fiziológiai válasz arra utalhat, hogy mindkettő ugyanazt a funkciót szolgálja.
További bizonyítékot szolgáltatnak erre az elméletre azok a tevékenységtípusok, amelyek során nagyobb valószínűséggel fordul elő az ásítás. Az emberek például nagyobb valószínűséggel ásítanak, amikor passzívabb tevékenységet végeznek, például vezetnek, tévét néznek vagy előadást hallgatnak. Amikor valami aktívabb tevékenységet végeznek, például főznek vagy beszélgetnek, kevésbé valószínű, hogy ásítanak.
2. elmélet: Az ásítás segít az agynak lehűlni.
Az ásítás segítheti az agy hőszabályozását, vagyis azt a folyamatot, amelynek során az agy fenntartja maghőmérsékletét. Az ásítás során az arcizmok megmozdulnak és összehúzódnak, ami növeli a véráramlást az arc felé, ahol a hő könnyebben el tud oszlani. Egyes emberek szemei ásítás közben könnyeznek, ami szintén hőleadást okozhat. Hasonlóképpen, a friss levegő mély belégzése is segíthet hűvösebb vért juttatni az agyba.
Bár még több kutatásra van szükség, az embereken és állatokon végzett előzetes vizsgálatok bizonyítékot szolgáltattak a hőszabályozási elméletre. Egy papagájokon végzett vizsgálat például azt találta, hogy a papagájok többet ásítottak, amikor a környezeti hőmérséklet emelkedett, különösen, amikor az megközelítette a testhőmérsékletüket. Egy embereken végzett vizsgálatban a kutatók meleg csomagot vagy jégcsomagot helyeztek a résztvevők homlokára, miközben olyan videókat néztek, amelyeken emberek ásítoznak. A meleg pakolást viselők többet ásítottak a videók hatására, míg a jégpakolást viselők kevesebbet ásítottak.
A nyak hőmérsékletének manipulálása egy másik vizsgálatban is befolyásolta az ásítást. A résztvevők meleg, hideg vagy szobahőmérsékletű csomagot helyeztek a nyaki verőérre. Öt percig tartották a helyén, majd eltávolították, és megnéztek egy videót, amelyen emberek ásítanak. Azok, akiknél a meleg pakolás volt, háromszor gyakrabban ásítottak, mint azok, akiknél a hideg pakolás volt.
A környezeti hőmérséklet szezonális változásait vizsgáló tanulmányok szintén alátámasztják az ásítás hőszabályozási elméletét. Egy vizsgálatban például arra kérték a résztvevőket, hogy önbevallásukban jelezzék, hányszor ásítottak télen és nyáron. A kutatók azt találták, hogy a résztvevők szignifikánsan nagyobb valószínűséggel számoltak be ásításról a melegebb nyári hónapokban. Ez az összefüggés más változók, például a páratartalom vagy az alvás figyelembevétele után is fennmaradt.
Bizonyos, a testmaghőmérsékletet megemelő betegségekben – például szklerózis multiplexben, szorongásban vagy stroke-ban – szenvedő emberek úgy találhatják, hogy az ásítás átmenetileg enyhíti a tüneteiket. Ezek az állapotok gyakran okoznak túlzott ásítást, ami természetes reakció lehet a túlmelegedésre.
3. elmélet: A ragályos ásítás az empátiakészséggel van kapcsolatban
A legtöbb ember egyetért abban, hogy az ásítás fertőző. Amikor az emberek látják vagy hallják, hogy mások ásítanak, hajlamosak maguk is ásítani. Még az ásításról való olvasás vagy gondolkodás is ásításra késztethet.
Az ásítás ragályossága arra utal, hogy ez egy olyan empatikus reakció lehet, amely segíti az emberek és más emlősök kommunikációját. Az agyi képalkotó eljárások azt mutatják, hogy az agy empátiával és szociális viselkedéssel kapcsolatos részei fokozott aktivitást mutatnak, amikor valaki ásítozni lát valakit.
A kutatások szerint minél közelebb érzi magát valaki egy másik emberhez, annál valószínűbb, hogy ásít, amikor az illető ásít. Más szóval, egy személy nagyobb valószínűséggel ásít, ha egy barátját vagy családtagját látja ásítani, mint egy ismerőst vagy idegent. Bár az emberek már csecsemőkorukban ásítoznak, a ragályos ásításra csak 4-5 éves korukban válnak fogékonnyá, amikor már kialakultak azok a mentális pályák, amelyek segítségével megértik, hogy mások mit éreznek.
Egyes tanulmányok szerint a ragályos ásítás összefügg a magasabb empátiaszintekkel. Ezzel szemben az olyan rendellenességek, mint a skizofrénia vagy az autizmus spektrumzavar, amelyek zavarják a szociális képességeket, úgy tűnik, szintén csökkentik a fertőző ásítást. Azok az emberek, akik magasabb pontszámot érnek el az önzés, a szívtelenség és más antiszociális személyiségjegyek terén, szintén kisebb valószínűséggel ásítanak mások ásítására válaszul, bár úgy tűnik, hogy a fáradtság még mindig nagyobb szerepet játszik.
Az ásítás empátiaelméletét az állatvilágban is vizsgálták. Az emberekhez hasonlóan a kutyák is csak akkor mutatnak fertőző ásítást, amikor elérik azt a fejlődési szintet, amikor már képesek észrevenni másokat és felismerni érzelmi állapotukat, körülbelül 7 hónapos korukban. Az emberrel ellentétben azonban az, hogy a kutya érzelmileg mennyire áll közel az ásító személyhez, nem befolyásolja az ásítás valószínűségét. Ez a megállapítás néhány kutatót arra késztetett, hogy megkérdőjelezze azt az elméletet, miszerint az ásítás az empátiához kapcsolódik.
Más elméletek arról, hogy miért ásítunk
Az ásítás segít megnyitni az eustachiánus csöveket, amelyek összekötik a torkodat a füleddel. Ez a művelet segíthet enyhíteni a kellemetlen nyomásfelhalmozódást, amely akkor keletkezik, amikor a fülnek nincs ideje kiegyenlítődni, például amikor egy repülőgép leszáll. Mivel azonban a nyelés ugyanezt a célt szolgálja, a tudósok szerint nem ez az elsődleges oka annak, hogy ásítunk.
Egy régebbi elmélet szerint az emberek akkor ásítanak, ha nem jut elég oxigén az agyukba. Az elképzelés szerint az ásítás segít friss oxigént juttatni az agyba, ha a vérben több szén-dioxid van, mint oxigén. Tanulmányok kimutatták, hogy az ásítás nem fokozódik, amikor az emberek több szén-dioxidot lélegeznek be, így a tudósok eltávolodtak ettől az elmélettől.
Mennyi ásítás a túl sok?
Nincs hivatalos konszenzus arról, hogy mennyi ásítás a túl sok, bár egyes szakértők szerint abnormális, ha 15 percen belül háromnál többször ásítunk, ha nincs nyilvánvaló oka. Egy átlagos ember naponta legfeljebb 28-szor ásít, általában ébredés után és lefekvés előtt. A fáradtság, unalom, ragály vagy más tipikus jelzések hiányában történő ásítás szintén abnormálisnak tekinthető, és mögöttes rendellenességre utalhat.
A túlzott ásítást okozhatja az agy ásításban részt vevő részeinek károsodása. A túl sok ásítás olyan neurológiai állapotok jele lehet, mint például:
- Stroke
- Parkinson-kór
- Epilepszia
- Migrén
- Sclerosis multiplex
- Agydaganat vagy duzzanat
Ritka esetekben az ásítást bizonyos gyógyszerek is okozhatják, beleértve az antidepresszánsokat, opioidokat, dopaminerg szereket és benzodiazepineket. Az alvászavarokban, például álmatlanságban vagy obstruktív alvási apnoéban szenvedő emberek szintén nagyobb valószínűséggel tapasztalnak túlzott ásítást.
Mikor beszéljen orvosával az ásításról
Gyakori, hogy ásít, miután látta, hogy valaki más ásít, vagy amikor fáradtnak, unatkozónak, éhesnek vagy stresszesnek érzi magát. Ha a szokásosnál többet ásít, és nem tudja biztosan, miért, beszéljen orvosával. Akkor is forduljon orvosához, ha azért ásít sokat, mert rosszul alszik vagy napközben álmosnak érzi magát. Orvosa kérdéseket fog feltenni, és adott esetben vizsgálatokat fog elrendelni, hogy megértse, mi okozza az ásítást, és javaslatot fog tenni a következő lépésekre.
Forrás: sleepfoundation.org
