A fogak összeszorítása és csikorgatása gyakori önkéntelen reakció a dühre, félelemre vagy stresszre. Egyeseknél ez a reakció a nap folyamán többször is jelentkezik, még akkor is, ha nem közvetlen stresszre reagálnak. Ezt az önkéntelen fogcsikorgatást nevezzük bruxizmusnak.
A bruxizmus ébren és alvás közben is előfordulhat, de az emberek sokkal kevésbé tudják, hogy alvás közben csikorgatják a fogaikat. Az alvási bruxizmus alkalmával kifejtett erő miatt ez az állapot komoly problémákat okozhat a fogak és az állkapocs számára, és kezelésre lehet szükség a hatásainak csökkentése érdekében.
Mi az alvási bruxizmus?
Az alvási bruxizmus olyan fogcsikorgatás, amely alvás közben történik. Az alvás közbeni és az ébrenléti dörzsölést különböző állapotoknak tekintik, bár a fizikai hatás hasonló. A kettő közül az éber bruxizmus a gyakoribb.
Az alvási bruxizmus egyik fő kihívása, hogy az emberek sokkal nehezebben tudatosul, hogy alvás közben csikorgatják a fogaikat. Ehhez kapcsolódik, hogy az alvó ember nem veszi észre a harapás erejét, ezért szorosabban összeszorítja és csikorgatja a fogait, akár 110 Kg erőt is alkalmazva.
Mennyire gyakori az alvási bruxizmus?
Az alvási bruxizmus gyakoribb a gyermekeknél, serdülőknél és fiatal felnőtteknél, mint a középkorú és idősebb felnőtteknél. Pontos számadatokat arról, hogy hány embernek van alvási bruxizmusa, nehéz találni, mert sokan nem is tudják, hogy csikorgatják a fogaikat.
A gyermekek alvási bruxizmusára vonatkozó statisztikákat a legnehezebb meghatározni. Tanulmányok szerint a gyermekek körülbelül 6%-a és közel 50%-a tapasztal éjszakai fogcsikorgatást. Ez már a fogak megjelenésétől kezdve érintheti a gyermekeket, így egyes csecsemők és kisgyermekek csikorgatják a fogaikat.
A serdülőknél az alvási bruxizmus előfordulási gyakoriságát 15% körülire becsülik. Az életkor előrehaladtával egyre ritkábban fordul elő, mivel a középkorú felnőttek mintegy 8%-a, az idősebb felnőtteknek pedig csak 3%-a csikorgatja a fogait alvás közben.
Mik az alvási bruxizmus tünetei?
Az alvási bruxizmus fő tünete a fogak akaratlan összeszorítása és csikorgatása alvás közben. A mozdulatok hasonlítanak a rágásra, de általában nagyobb erővel járnak.
Az alvási bruxizmusban szenvedő emberek nem csikorgatják a fogaikat egész éjszaka. Ehelyett inkább összeszorító és csikorgó szakaszaik vannak. Az embereknek éjszakánként nagyon kevés, de akár 100 alkalommal is előfordulhatnak ilyen alkalmak. Az események gyakorisága gyakran nem egyenletes, és a fogcsikorgatás nem minden éjszaka fordul elő.
A száj bizonyos mértékű mozgása normális alvás közben. Az emberek legfeljebb 60%-a végez alkalmanként rágáshoz hasonló mozdulatokat, amelyeket ritmikus rágóizom-tevékenységnek (RMMA) neveznek, de az alvási bruxizmusban szenvedőknél ezek nagyobb gyakorisággal és erővel fordulnak elő.
Az alvási bruxizmus többsége az alvási ciklus korai szakaszában, a nem-REM alvás 1. és 2. szakaszában történik. Az események kis százaléka a REM alvás során is előfordulhat.
Normális, hogy az éjszakai fogcsikorgató emberek nem tudatosul bennük ez a tünet, kivéve, ha egy családtagjuk vagy ágyban fekvő partnerük szól nekik erről. Azonban más tünetek is utalhatnak alvási bruxizmusra.
Az állkapocsfájdalom és a nyakfájdalom a fogcsikorgatás két gyakori jele. Ezek azért jelentkeznek, mert a bruxizmus alkalmával ezek az izmok megfeszülnek. A reggeli fejfájás, amely olyan érzés, mint a feszülő fejfájás, egy másik lehetséges tünet. A fogak megmagyarázhatatlan károsodása szintén az éjszakai fogcsikorgatás és fogcsikorgatás jele lehet.
Milyen következményei vannak az alvási bruxizmusnak?
Az alvási bruxizmus hosszú távú következményei közé tartozhat a fogak jelentős károsodása. A fogak fájdalmassá, erodálttá és mozgóvá válhatnak. A fogkoronák, tömések és implantátumok is károsodhatnak.
A fogcsikorgatás növelheti az alsó állkapcsot a koponyával összekötő ízület, az úgynevezett temporomandibuláris ízület (TMJ) problémáinak kockázatát. A TMJ-problémák rágási nehézségeket, krónikus állkapocsfájdalmat, pattogó vagy kattogó hangokat, az állkapocs záródását és egyéb komplikációkat okozhatnak.
Nem mindenkinél jelentkeznek súlyos következmények az alvási bruxizmussal kapcsolatban. A tünetek mértéke és a hosszú távú következmények a csikorgás súlyosságától, az illető fogazatának beállításától, étrendjétől és attól függ, hogy vannak-e egyéb, a fogakat érintő állapotai, mint például a gastrooesophagealis refluxbetegség (GERD).
Az éjszakai fogcsikorgatás az ágyban fekvő partnerre is hatással lehet. A fogcsikorgatásból és -csikorgatásból származó zaj zavaró lehet, ami megnehezíti az ágyban fekvő személy számára, hogy elaludjon vagy olyan sokáig aludjon, ameddig szeretne.
Mi okozza az alvási bruxizmust?
Az alvási bruxizmus kockázatát több tényező befolyásolja, ezért általában nem lehet egyetlen okot meghatározni, amiért az emberek csikorgatják a fogaikat. Ennek ellenére bizonyos kockázati tényezők nagyobb valószínűséggel járnak együtt az alvási bruxizmus kialakulásával.
A stressz az egyik legjelentősebb ilyen kockázati tényező. A fogak összeszorítása negatív helyzetekben gyakori reakció, és ez áttevődhet az alvási bruxizmus epizódjaira. A fogcsikorgatás feltehetően a magasabb szintű szorongással is összefügg.
A kutatók megállapították, hogy az alvási bruxizmusnak genetikai összetevője van, és családokban is előfordulhat. Az alvási bruxizmusban szenvedő emberek felének van olyan közeli családtagja, aki szintén tapasztalja ezt az állapotot.
Úgy tűnik, hogy a fogcsikorgatás szakaszai összefüggnek az alvásminták megváltozásával vagy az alvásból való mikroalvással. A legtöbb fogcsikorgatást az agyi és a szív- és érrendszeri aktivitás növekedése előzi meg. Ez magyarázhatja az alvási bruxizmus és az obstruktív alvási apnoe (OSA) között talált összefüggéseket, amely a légzéskimaradásokból eredő átmeneti alvásmegszakításokat okoz.
Számos más tényezőt is összefüggésbe hoztak az alvási bruxizmussal, beleértve a dohányzást, az alkoholfogyasztást, a koffeinfogyasztást, a depressziót és a horkolást. További kutatásokra van szükség a lehetséges ok-okozati összefüggések jobb megértéséhez, valamint ahhoz, hogy ezek a tényezők befolyásolják-e és hogyan befolyásolják az alvási bruxizmust.
Hogyan diagnosztizálják az alvási bruxizmust?
Az alvási bruxizmust orvos vagy fogorvos diagnosztizálja, de a diagnosztikai folyamat az ellátást nyújtó egészségügyi szakember típusától függően változhat.
Az alvásklinikán végzett éjszakai vizsgálat, az úgynevezett poliszomnográfia a legmeggyőzőbb módja az alvási bruxizmus diagnózisának. A poliszomnográfia azonban időigényes és költséges lehet, és bizonyos esetekben nem feltétlenül szükséges. A poliszomnográfia más alvásproblémákat, például az OSA-t is azonosíthatja, így különösen hasznos lehet, ha egy személynek sokféle alvási panasza van.
Sok ember esetében az olyan tünetek jelenléte, mint a fogkárosodás és az állkapocsfájdalom, valamint az ágyban fekvő partner fogcsikorgatásról szóló beszámolója elegendő lehet annak megállapításához, hogy az illetőnek alvási bruxizmusa van.
Az otthoni megfigyelési tesztek figyelemmel kísérhetik a fogcsikorgatás jeleit, de ezek a tesztek kevésbé tekinthetők véglegesnek, mint a poliszomnográfia.
Milyen kezelésekkel kezelhető az alvási bruxizmus?
Nincs olyan kezelés, amely teljesen megszüntetné vagy gyógyítaná az alvás közbeni fogcsikorgatást, de számos módszerrel csökkenthetők az esetek, és korlátozható a fogak és az állkapocs károsodása.
Néhány fogcsikorgató embernek nincsenek tünetei, és lehet, hogy nincs is szüksége kezelésre. Más embereknél előfordulhatnak tünetek vagy nagyobb a hosszú távú problémák kockázata, és ezekben az esetekben általában kezelésre van szükség.
Az alvási bruxizmus legjobb kezelése egyénenként változik, és mindig orvosnak vagy fogorvosnak kell felügyelnie, aki el tudja magyarázni a terápia előnyeit és hátrányait a páciens konkrét helyzetében.
Stresszcsökkentés
A nagyfokú stressz ébren és alvás közben is hozzájárul a fogcsikorgatáshoz, ezért a stressz csökkentésére és kezelésére irányuló lépések megtétele segíthet a fogcsikorgatás természetes csökkentésében.
A stresszhelyzeteknek való kitettség csökkentése ideális, de természetesen lehetetlen teljesen kiküszöbölni a stresszt. Ennek eredményeképpen számos megközelítés a stresszre adott negatív reakciók leküzdésére összpontosít annak érdekében, hogy csökkentse annak hatását.
A negatív gondolatok átformálására irányuló technikák az álmatlanság kognitív viselkedésterápiájának (CBT-I) részét képezik, amely az alvás javítását célzó beszélgetéses terápia, és amely a szorongással és a stresszel is foglalkozhat. Az alváshigiénia javítása és a relaxációs technikák alkalmazása további előnyökkel járhat a könnyebb elalvás szempontjából.
Gyógyszerek
Egyeseknél a gyógyszerek segítenek csökkenteni az alvási bruxizmust. A legtöbb ilyen gyógyszer az agyi vegyi anyagok megváltoztatásával csökkenti a fogcsikorgatásban részt vevő izomtevékenységet. A botoxinjekciók egy másik módja az izommozgás korlátozásának, és az alvási bruxizmus súlyosabb eseteiben hatásosnak bizonyultak.
A legtöbb gyógyszernek vannak mellékhatásai, amelyek miatt egyes betegek számára nem megfelelőek vagy hosszú távon nehezen alkalmazhatók. Fontos, hogy mielőtt bármilyen gyógyszert szedne az alvási bruxizmusra, beszéljen orvosával, hogy a lehető legjobban megértse annak lehetséges előnyeit és mellékhatásait.
Fogvédő
Az alvási bruxizmus miatt a fogak és a szájban keletkező károk csökkentésére különböző típusú fogszabályozókat és szájvédőket használnak, amelyeket néha éjszakai fogvédőnek is neveznek.
A fogszabályozók befedhetik a fogakat, így gátat képeznek a fogcsikorgatás káros hatása ellen. A síneket gyakran kifejezetten a fogorvos tervezi a páciens szájára, de vény nélkül is kaphatók. A fogsín fedhet csak egy fogszakaszt vagy egy nagyobb területet, például a teljes felső vagy alsó fogazatot.
Más típusú síntípusok és szájpadok, beleértve az állkapocs-előrehajtó készülékeket (MAD), a szájat és az állkapcsot egy adott helyzetben stabilizálják, és megakadályozzák a fogcsikorgatást és a fogcsikorgatást. A MAD az alsó állkapocs előre tartásával működik, és általában a krónikus horkolás csökkentésére használják.
Tünet enyhítés
A kezelés másik összetevője a tünetek enyhítése, hogy jobban megbirkózzon az alvási bruxizmussal.
A rágógumi és a kemény ételek kerülése csökkentheti az állkapocs fájdalmas mozgását. Az állkapocsra helyezett meleg borogatás vagy jégpakolás átmeneti fájdalomcsillapítást nyújthat.
Az arcgyakorlatok egyeseknek segítenek csökkenteni az állkapocs- vagy nyakfájást. A fej és a nyak területének arclazítása és masszírozása tovább csökkentheti az izomfeszültséget. Az orvos vagy a fogorvos konkrét gyakorlatokat javasolhat, vagy beutalót adhat egy tapasztalt gyógytornászhoz vagy masszőrhöz.
Forrás: sleepfoundation.org
